Vadgalambok

Vadgalambok

Sad slow gothic ,bass,drum darkness emotional ,female voice melodic

02:44

Songtekst

Vadgalambok

Vadgalambok telepedtek vén diófa ágaira.
Lehullottak levelei, a földet takaróként borítja.
Hosszú volt a nyár,
az ősz színkavalkádja is lassan múlt lesz már.
Kopasz fák ágai az ég felé néznek,
siratják az elmúlt évet.
Lombkoronájuk menedékként szolgált.
Most a megfáradt madarak szárnyaikat nyújtóztatják.
Vércse köröz a diófa fölött,
riadt galambok megbújni nem tudnak.
Szállniuk kell, röpülni messze,
hogy életben maradjanak!
Röpülnek magasan,
ha kell, széllel szemben.
Kitartóan szállnak,
ügyesen kerülik el a támadójukat.
Elcsigázott, gyenge galamb
lemaradt a csapattól.
Üldözi a vércse, mert élelmét látja benne.
Követem szememmel a támadót az égen.
A galambnak szorítok,
s egyet kiáltok!
Riasztva az égbolton körbe-körbe szálló csapatot!
Tudom, hogy az üldöző is csak a létért folytat harcot.
Mégis én a galambnak sorsáért aggódok.
Az élet most kegyes volt,
a vércse feladta.
Megfordult az égen, s repült tőlük balra.
A pillanat a gyenge galambnak kedvezett.
Időt kapott,
hogy erőt merítsen.
Leszállt a diófa egyik ágára.
Tollait rendezni,
lelkét rendbe tenni,
hogy tudjon tovább magasan szárnyalni!