Megvédelek

(Vers 1)
Drága kislányom, Ferencz Kinga, ha rád borul az ég,
Én leszek a fény, ami áttöri a sötét felhők peremét.
És te, kisfiam, ha remeg a világ körülötted,
Az én karomban mindig biztos helyed lesz neked.

(Refrén)
Megvédelek minden bajtól, minden fájó széltől,
Ott állok majd közted és a világ minden terhétől.
Ha bármi bánt, csak szólj egyet – már ott leszek,
Értetek bármit megteszek… míg dobban a szívem.

(Vers 2)
Ha elesnétek, én leszek, ki felemel csendben,
Letörlöm a könnyeket az arcotokról egyetlen érintéssel.
Nem engedem, hogy bántson titeket a világ zaja,
Mert apa szíve őrzi minden léptetek nyoma.

(Refrén)
Megvédelek minden bajtól, minden fájó széltől,
Ott állok majd közted és a világ minden terhétől.
Ha bármi bánt, csak szólj egyet – már ott leszek,
Értetek bármit megteszek… míg dobban a szívem.

(Híd)
És ha egyszer túl nagy lesz a csend körülöttetek,
Csak érezzétek: én ott vagyok… és fogom a kezetek.
Nem láttok mindig, de sosem hagylak el,
Mert az apa szeretete örökké felemel.

(Utolsó refrén)
Megvédelek minden bajtól, amíg csak élek én,
Kinga és kisfiam, ti vagytok az erőm és a remény.
Bármit hoz az élet, bármekkora is a vihar,
Én ott állok előttetek… és nem érek el.