aimusic.one

Jégvirág nő szívem ablakán,
Arcod vonalát kirajzolja,
Szára gyönyörűen fonódik,
De jön a meleg, s elolvasztja.

A pillanat gyorsan elillan,
De szememmel őrzöm alakod,
Káprázatod fejemben tartom, 
S nézem, ahogy némán andalog.

Mint a láng, úgy égeti elmém,
Ott él egy angyali teremtmény,
A gyöngyszemekben fürdő tündér,
Dunnafelhőn fekvő tünemény.

Testem végtelen útvesztője,
Csermelyként áramló érzelem,
Mint délibábnak büszke tükre,
Dicsően mutogat énnekem.

Kezem nyújtom, ragadj magaddal!
Sodorjon minket el a patak,
S vigyen minket a messzeségbe,
Hol boldogan élünk, gondtalan.

De nem nyúl senki sem kezemért,
A vízfolyás a képed mossa,
Helyette bús arcom mutatja, 
Hol talmi látszat könnyem ontja.

Kezem nyújtom, csak fojts magadba!
A könnyeimmel tápláld magad,
S sodord testem a messzeségbe,
Hol boldogan nyugszok, hontalan.


Kezem nyújtom, csak fojts magadba!
A könnyeimmel tápláld magad,
S sodord testem a messzeségbe,
Hol boldogan nyugszok, hontalan.