aimusic.one

Kelek reggel, de úgy érzem, hogy nincs miért harcolni,
A szegény negyedben minden nap koldulni.
Zsebem üres, a sorsom fagyott, lelkem úgy érzem, már régen halott.
Ahol élsz, miden egy pokoli csapda,
úgy érzed néha, bármit teszel, már nincs kiút,
Naponta  nyomor,  küszködés, az életed, szinte már bármi galyra vág,
és nem bánod már...
Fent a gazdagok, mi szegények, lent a porban
Job sorsért küzdök, de elveszek folyton sorban.
Refrén: Nincs pénz, nincs remény, csak a szürke ég, napfény már rég nem melengeti a  lelkem
A szegény negyedben ez a mindennapi kép.
Harcolsz vagy elbuksz, ez az élet útja,
De én kitartok, amíg a szívem dobban újra és újra
A családom jobb sorsáért küzdök, de az időm úgy érzem lassan lejár,
Az álmok széttörtek, de a fájdalom örökre megmarad már.
Küzködés,  nyomor már mindennapos 
De a lelkem mélyén még hiszek egy jobb sorsban, családommal egyszer majd jobb napokban